A büntetés-végrehajtási szervezet a fogvatartottak társadalomba visszailleszkedésé-nek, reintegrációjának elérése érdekében számos olyan tevékenységet ellát, amelyek túlmutatnak a klasszikus igazságszolgáltatás keretein, ezen tevékenységeket kívánom bemutatni ebben a tanulmányban. Ennek hátterében a 2013. évi CCXL. törvény azon rendelkezése áll, amely előírja, hogy a szabadságvesztés végrehajtása során biztosítani kell, hogy az elítélt felkészüljön a szabadulása utáni, a társadalom elvárásának megfelelő önálló életre (2013. évi CCXL. törvény 83. § [7]). E feladat végrehajtása érde-kében az elítéltek társadalmi beilleszkedését elősegítő reintegrációs tevékenységet a végrehajtásért felelős szerv az elítéltek munkáltatása, terápiás foglalkoztatása, továbbá általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatása, felsőfokú tanulmányok végzése, szakképzése, szakmai gyakorlat megszerzése, valamint egyéb reintegrációs programok által biztosítja (2013. évi CCXL. törvény 83. § [3]).A felsorolt célkitűzések elérése érdekében a büntetés-végrehajtásnak "le kell képeznie" a külső valóságot, úgy kell szervezni a végrehajtást, hogy a feladatok ellátásával közelebb jusson a rendszer a deklarált célhoz, a fogvatartottakkal való méltányos és humánus bánásmódhoz, ezen keresztül a visszailleszkedés segítéséhez (Garami, 1997). Az utóbbi évtizedekben fokozatosan erősödött az igény arra, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek olyan programokat dolgozzanak ki, amelyek előse-gítik a testi és szellemi képességek megtartását, fejlesztését, valamint amelyek által a fogvatartott lehetőséget kap egy "társadalom-konformabb" élet megvalósítására (Czenczer, 2008). A börtönben lévő fogvatartottakat büntetésük ideje alatt ugyanis egy mesterséges világ veszi körül, amelyben a külvilágtól eltérő rendszabályok uralkodnak. Ebből adódóan gondolatkörük és problémáik specifikusak, szűk körben mozognak, legfontosabb feladatuk az idő múlásának várása. Burik szerint a társa-dalomból való tartós kirekesztettség által gyengül a fogvatartottak önértékelése,

The period of imprisonment in a penitentiary institution has four overall purposes: retribution, incapacitation, deterrence and rehabilitation. Retribution means punishment for crimes against society; it purportedly prevents future crime by removing the desire for personal avengement against the convict. Incapacitation refers to the removal of criminals from society so that they can no longer harm innocent people, and it prevents future crime by removing the convict from society. Deterrence means the prevention of future crime. Rehabilitation prevents future crime by modifying a convict's behavior and refers to those activities designed to change criminals into law abiding citizens. Rehabilitation may include providing educational and vocational programs in prison, teaching job skills and offering counselling with a psychologist or social worker. The rehabilitation does not necessarily come to an end at the moment of release, it can continue later. Recent scholarship indicates a shifting perspective on the responsibility of correctional institutions for successful reentry. Reentry begins on the first day of incarceration. Commonly, there are three phases of offender reentry programs: programs that take place during incarceration, which aim to prepare offenders for their eventual release; programs that take place during offenders' release period, which seek to connect ex-offenders with the various services they may require; and long-term programs that take place as ex-offenders permanently reintegrate back into their communities, which attempt to provide offenders with support and supervision. In Hungary, the first and second phases are known and used, but currently the system lacks long-term programmes. In the short period (maximum 1 year) after release, the activities of non-governmental, church and other charitable organizations greatly contribute to realizing reintegration. To reach the goals of reintegration, it is important that the inmate voluntarily and actively participate; that all sectors of prison life be purposefully coordinated, and that ‘free society' collaborate. This article describes how education is delivered in Hungarian prisons. The duty of correctional institutions is, along with detaining the convict, to facilitate inmates' reintegration into society in the greatest numbers possible. Reintegration and resocialization starts in the correctional facility and after release, the inmates are assisted by non-government organizations (NGOs). In Hungary, the actions of authorities and social organizations complement each other to facilitate inmate reentry. The situation is, however, exacerbated by the fact the rate of social involvement in Hungary is slight, which seriously hinders successful reintegration.

Debreceni Egyetem Állam és Jogtudományi Kara – DELA Könyvkiadó Kft.,Debrecen, 2014, p. 145.

The aim of the article is to present the problem of foreigners in prisons in Italy, Poland and Hungary. General sociodemographic data of the countries as well as basic informationon the crimes of foreigners in the context of contemporary migration movements are presented.

Education in Polish and Hungarian penitentiaries aims at the successful social reintegration of prisoners. Penitentiary institutions support prisoners by education of primary, secondary, and vocational training. Forms of learning within prisons prepare prisoners for release and integration into the labour market. This study aims to review the most important concepts and possible interpretations of criminal pedagogy and the cultural life of prisons. We present the main cultural rights of prisoners (learning opportunities, community cultural opportunities) and their impact on prisoners, as well as highlighting the aspects that make prison a total institution. We present the goals of cultural life in prison and the current training process covering key areas. We state that cultural activities in prison are essential parts of reintegration, bringing prisoners closer to the cultural nature of the outside world. With this article, comparatively on the two countries, we would like to draw attention to the diversity and feasibility of cultural transmission for prisoners.