Halting biodiversity loss is a critical aim for the forthcoming decades, but is hindered by the gap between research and practice. Bridging this gap is a significant challenge in the countries of Central and Eastern Europe, where, compared to Western European countries, biodiversity is higher but the research budget is lower. Approaches to address bridging this gap include participatory research prioritizing exercises. These demand-driven collaborative ranking processes have proven to be a useful tool in providing a research agenda derived from a review of critical challenges based on stakeholder engagement. However, for research agendas to be effectively realized, they are best developed and implemented at the operative level of research financing and implementation. This paper shows the process and the outcome of an exercise conducted in Hungary aiming to compile the most important conservation research questions at the country-level and outlines a set of further measures and tools required for dissemination and advocacy for the research agenda. During the process 792 research questions were collated from conservation practitioners and natural resource managers based on interviews and via an online questionnaire; the final 50 most important questions were identified by practitioners and policy makers during an expert workshop. Questions are embedded in global and EU biodiversity targets and imply a pragmatic approach with the aim of identifying research that supports policy-and decision-making regarding habitat management, landuse and regional development, while also focussing on conflicting issues. The outcome of the process includes the potential for lobbying, therefore post-publication activities and dissemination strategies are outlined as an integrated part of the exercise.

A biodiverzitás pusztulásának visszafordítása érdekében a természeti tőke növelésére van szükség. Ennek módját az EU Biodiverzitás Stratégiája a zöldinfrastruktúra fejlesztésében látja. Az országos  zöldinfrastruktúra-elemek meghatározása és állapotuk értékelése, valamint a fejlesztési javaslatok kidolgozása három pilléren alapul: az ökológiai állapot, az ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtó képesség és a térbeli összekapcsoltság értékelésén. Az itt ismertetett, egy KEHOP projekt keretében végzett kutatás során egységes értékelés készült a térképezett ökoszisztéma-típusokra, ami alapján meghatározták a védelemre, potenciális állapotjavításra vagy ökoszisztématípus-váltásra alkalmas területeket. A potenciális beavatkozási területek - a restauráció célterületei, az ország 88%-a - tovább priorizálhatók a különböző konfliktusterületek lehatárolásával. A restauráció során kialakítandó célélőhelyek meghatározása modellezéssel történt. Az eredmények a természetvédelemben és a területhasználatot befolyásoló ágazati döntéshozásban alkalmazhatóak.