Background: Work has a crucial role in individuals’ productivity, social life, and psychological well-being. Despite various definitions of work addiction in the literature, the number of psychometrically reliable instruments is limited. Objectives: The aim of this study was to psychometrically test and revise the factor structure of the Work Addiction Risk Test (WART), one of the most widely used instruments assessing work addiction. Method: The full version of the WART [Robinson, Post, & Khakee, 1992] was assessed using a nationally representative sample of Hungary (n = 2,710). To increase validity, the analyses were conducted among individuals who worked at least 40 h a week (n = 1,286, 43% women, mean age = 38.9 years, SD = 10.8). Results: Using confirmatory factor analysis, the originally proposed 4- and 5-factor solutions did not have adequate model fit indices. Thus, the sample was randomly divided into 2 subsamples. Exploratory factor analysis conducted in the first half of the sample supported a 4-factor solution, which was confirmed in the other half of the sample. The Work Addiction Risk Test Revised (WART-R) comprises 17 items and 4 factors (i.e., Overcommitment, Impatience, Hard-working, and Salience). Using a latent class analysis, a cutoff score (51 points out of 68) for the high risk of work addiction was determined. Almost one in 10 participants (9.3%) were identified as being symptomatic of work addiction, and these individuals also reported an elevated level of mental distress and hostility. Conclusions: As a conclusion, the WART-R is suitable to be used as an indicator of work addiction based on clinically relevant symptom dimensions.

No abstract

Jelen vizsgálat célja a flow- és antiflow-állapotok spektrális jellemzőinek feltárása. A vizsgálatban 20 férfi vizsgálati személy vett részt. Ütközéselkerülést szimuláló számítógépes feladathelyzetekben mértük spektrális EEG aktivitásukat. A flow, unalom és szorongáshelyzetek elkülönítését a feladatként szolgáló játék egyénre szabott paraméterezésével (sebesség) biztosítottuk. Előzetesen felmértük a vizsgálati személyek számítógépes feladathelyzetre vonatkozó készségeit objektív (teljesítményen alapuló) és szubjektív (önbeszámolón alapuló) adatok meghatározásával. A személyenként, helyzetenként vizsgált spektrális mutatókat összevetve azt találtuk, hogy a flow-helyzet a szorongásnál alacsonyabb, míg az unalomnál nagyobb agyi aktivitással jártak együtt a delta, théta-, béta- és gamma-spektrumokon. A rögzített jelek idői lefutása továbbá azt mutatta, hogy a játék első szakaszában a flow- és a szorongáshelyzetekben növekvő spektrális aktivitás jellemző. A játék második szakaszában ez a dinamika megváltozik: Amíg a flow-helyzetben a spektrális mutatók csökkenése (béta és gamma) jelentkezik, addig szorongás esetében a csökkenés nem vagy kevésbé jellemző, unalomhelyzetben viszont enyhe növekedés tapasztalható. Eredményeink alátámasztják a hipofrontalitás elméletét a flow-val kapcsolatban, és rámutatnak arra, hogy a flow-t idői dinamikájában érdemes vizsgálni. Adataink azt is jelzik, hogy a vizsgálati személyek a flow-állapotban nem hatékonyságra, hanem tapasztalat- és információmaximalizálásra törekszenek.

A tanulmány összefoglalja a flow-kutatás történeti előzményeit, és áttekinti a terület aktuális kérdéseit, középpontba állítva az operacionalizálás területén jelentkező nehézségeket, valamint a flow laboratóriumi körülmények között történő indukciójának lehetőségeit. Célkitűzéseink között szerepel a flow konstruktumával kapcsolatos fogalmi ellentmondások tisztázása és a hasonló elméletektől való diszkriminálása, valamint a mesterséges flow-indukció problémakörének bemutatása, amely a jövőbeli kutatások tervezéséhez nyújthat támpontokat.