Bevezetés: Világszerte nagy figyelmet fordítanak a dohányzásra
mint legfőbb megelőzhető halálokra, ugyanakkor szakmacsoportok szerinti
prevalenciájáról keveset tudunk. Célkitűzés: A rendvédelem
területén a dohányzás előfordulási gyakoriságának felmérése, valamint a
dohányzási status és a szubjektív egészségi állapot összevetése.
Módszer: Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei
Rendőr-főkapitányság hivatásos állományú tagjai között kvantitatív, papíralapú
felmérés. Keresztmetszeti vizsgálat (N = 1704; átlagéletkor: 39,2 év; SD: 8,12;
nő: 13,7%; férfi: 86,2%). Eredmények: A vármegyében a rendőrök
32,3%-a dohányzik, a férfiak 32,8%-a, míg a nők 29,1%-a. 24,3% már leszokott a
dohányzásról, és 43,4% sohasem dohányzott. A munkarend tekintetében a dohányzás
prevalenciája a váltásos 1. (12/24) munkarendben dolgozók esetében a
legmagasabb: 36,3%. A dohányzók között a hivatali (napi 8 óra) munkarendben
dolgozók aránya a legkisebb: 23,8%. A szubjektív egészségi állapot és a
dohányzási status közötti összefüggés nem szignifikáns, de tendeciózusnak
mondható (Kruskal–Wallis: p = 0,054). A dohányzóknál amellett, hogy jónak
minősítik egészségi állapotukat, az átlagérték alacsonyabb (M: 3,96; SD: 0,61).
Akik soha nem dohányoztak (M: 4,03; SD: 0,60), vagy akik már leszoktak a
dohányzásról (M: 4,04; SD: 0,61), szintén jónak érzik egészségi állapotukat.
Következtetés: A rendvédelemben dolgozók dohányzási
prevalenciája magasabb a magyar népességi adatok viszonylatában és a nemzetközi
rendvédelmi területen történő összehasonlításban. Az egészségfejlesztési
programoknak továbbra is kiemelten kell kezelniük a dohányzás leszoktatását
segítő intervenciókat. Orv Hetil. 2024; 165(15): 584–594.