„Államosított tértermelés” a kiszorítottak perspektívájából egy dzsentrifikálódó városrészben

Abstract

A tanulmány célja, hogy a jelenlegi magyarországi városrehabilitáció/dzsentrifikáció okozta társadalmi-térbeli kiszorítás tanulmányozásával hozzájáruljon a társadalmi viszonyok, elsősorban az állam és a kiszorításnak kitettek viszonyának megértéséhez. Ehhez a dzsentrifikációt s az ehhez kapcsolódó kiszorítást a Lefebvre-i felfogásban vett tértermelésként értelmezve, azokat a tőke globális újratermelési folyamata, valamint a globális urbanizmus szerves részének tekinti s egy győri esettanulmány segítségével vizsgálja. Az alkalmazott szemléletben a dzsentrifikáció (városrehabilitáció) hatására átalakuló tér sokkal szélesebb értelmezést kap magánál a dzsentrifikálódó városrésznél, részévé válnak a kiszorítottak megélt (konkrét) tereit is. E tértermelés megismerésének érdekében az aktuálisan zajló dzsentrifikáció tanulmányozása mellett fontos szerepet kap egy korábbi termelési módban (az államszocializmusban) kezdődött, szlamosodásként leírható előzmények számbavétele, a kutatott terület korábbi és mai lakói megélt tereinek az önkormányzat elgondolt terével összevetett vizsgálata. A tanulmány a mellett érvel, hogy az ily módon érintett kiszorítottak és az állam viszonya felől szemlélve − a Győrben is érzékelhető új gazdasági, államszervezési kontextusban – a mai Magyarországon egyfajta „államosított tértermelésről” beszélhetünk.

Közösség és dzsentrifikáció egy vidéki településen

“…A városi dzsentrifikáció témájában számos településszociológiai írás jelent meg hazánkban (Csanádi et al 2006, 2007, Tímár-Nagy 2007, Tomay 2007, Jelinek 2011, Czirfusz et al 2015, Tímár 2019, azonban a vidéki dzsentrifikáció kérdésével eddig kevesen foglalkoztak, noha Magyarországon több település is érintett a vidéki dzsentrifikáció folyamataiban, ilyen például: Etyek, Erdőbénye, a Balatonfelvidék vagy az általunk vizsgált Szőlőszem. A kutatás vidékszociológiai és kulturális antropológiai előzményeinek tekinthetőek Szijártó Zsolt, valamint Csurgó Bernadett és Nagy Kalamász Ildikó kutatásai a Káli-medence, a Művészetek Völgye és az Etyeki bor-és gasztronómiai fesztiválok kapcsán, (Szijártó 2000, Csurgó-Nagy Kalamász 2007, valamint Kovács Teréz és Bodnár Zsuzsa erdőbényei kutatása (Kovács-Bodnár, 2016).…”

Meghasadt valóságok – dilemmák a turizmus és a dzsentrifikáció szerepéről a vidék fejlődése kapcsán

“…A dzsentrifikációs folyamatok előmozdítása a kultúrába, épített örökségbe történő beruházások révén évtizedek óta széles körben elterjedt, tudatos stratégia a városrehabilitáció területén (Smith 2002, Csanádi et al 2006, Tomay 2006, Jelinek 2019, Timár 2019. A vidék területi alapú fejlesztése, illetve a vidéki turizmus és dzsentrifikáció az utóbbi évtizedekben hasonló tendenciákat mutat.…”

“…Olyan folyamat, amelynek során a szegény, munkásosztálybeli, gyakran etnikai kisebbségek által lakott belvárosi negyedekbe magasabb státuszú, középosztályi rétegek áramlanak be, ami a lakónegyed fizikai, társadalmi és kulturális szerkezetének fokozatos átalakulását eredményezi (Smith 1996, Cocola-Grant 2018. A dzsentrifikáció jelenségét az 1990-es évek óta tudatosan használja a városfejlesztési politika a belvárosi területek problémáinak (társadalmi és fizikai degradáció, elnéptelenedés, elöregedés) látszólagos "megoldására" (Smith 2002, Atkinson 2003, Lees 2000hazai viszonylatban: Csanádi et al 2006, Tomay 2006, Jelinek 2019, Timár 2019. A dzsentrifikáció elősegíti a turizmus elterjedését is, hiszen turistabarát, biztonságos tereket, szolgáltatásokat és középosztálybeli helyérzetet teremt, ami további fogyasztókat vonz a területre (Cocola-Gant 2018, Cocola-Gant et al 2020.…”

A külterületi zártkertek benépesülése a lakhatási válság árnyékában : Egy Budapest környéki eset tanulságai

“…Ezzel szemben a rosszabb minőségű városi lakásban lakók számára a privatizációs ajándék kisebb volt, a leromlott társasházak üzemeltetése pedig arányaiban nagyobb terhet rótt rájuk. A lakásprivatizációs folyamatok -később a városrehabilitációs programokkal karöltve -a belvárosi területeken zajló dzsentrifikációs folyamatokhoz is hozzájárultak, ami az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező háztartások városból való kiszorulásához járult hozzá (Csanádi et al 2010, Jelinek 2010, Nagy-Timár 2006, Timár 2019). 11 Hegedűs és Tosics számításai szerint míg a közüzemi díjak 1990-ben a háztartások kiadásának 5,8%-át tették ki, addig ez az érték 1994-re 11,4%-ra emelkedett (Hegedűs-Tosics 1998).…”