ANIKÓ MAKKOS 1-ÁGOTA FEHÉR 2-ANIKÓ BENYÁK 3 Consultancy skills in the light of emotional intelligence and communication skills of students specialised in human resources consultancy In our research we examined two groups of students specialised in human resources studying at University of Győr. We analysed the self-reflective communication developmental plans of 32 students (group 1) because we wanted to learn which communication needs they could identify and are ready to overcome. We also looked at the emotional intelligence of 44 students (group 2) drawing on Bar-On's model which focuses on the harmony of intrapsychic and interpsychic skills. After comparing the two areas we could identify relations between the selfreflective description of communication and empathy, self-esteem, adaptability and handling stress and emotions. There are also links with age-related characteristics, and it points at the importance of learning through life experience while becoming an effective consultant. Consultancy skills "Human relations management is a highly communication-intense activity, (…) in fact all of its functions are realized through communication" (Borgulya Istvánné Vető, 2010, p. 62). To confirm the above quotation we must identify the place and importance of communication within the existing communication models developed for the HR profession. De Caluwé and Reitsma (2010) compiled a list of 56 consultant competencies in their study based on empirical research. They interviewed 40 older, highly experienced Dutch consultants, who together represented more than 900 years of consultancy experience. The ten domains and the competencies the researchers identified were: "Enterprising, Showing resilience, Organizing,

No abstract

Oktatási-nevelési intézményeink kiemelt küldetése a diákok képességeinek kibontakoztatása, amely minden intézménytípusban annak szellemiségéhez igazodóan, személyre hangolt figyelem segítségével érhető el leginkább. Különleges szerepet töltenek be ebben a szolgálatban református kollégiumok, amelyek a családok társadalmi helyzetétől függetlenül, szélesebb körben is második otthont tudtak biztosítani a tanulni és emberségben is gyarapodni kívánók számára. A Pécsi Református Kollégium jogelődje 1916 szeptemberében, „a reformáció 400 éves évfordulójának emlékére alakult meg”. Az akkor Siklóson Felső-baranyai Református Egyházmegye Polgári Leány és Fiú Iskolája és Internátusaként működő intézmény épületében 1929-ig tartózkodhatott, ekkor az épület állapota miatt nem volt lehetséges a felújítás, így a további működés sem. A Pécsett élő reformátusok gyermekeik számára mégis fontosnak tartották a további működést, így az iskola az Internátussal együtt Pécsre települhetett át. 1930 szeptemberében mindezért megindulhatott a Felső-baranyai Református Egyházmegye Református Leánynevelő Intézetében való oktatás, amely 1948-ig, az államosításig működhetett. Levéltári irat alapján 1948. december 18-án az ingatlan teljes egésze állami tulajdonba került, az egyházi nevelésből állami oktatás lett. Az államosítás, majd a rendszerváltás után 1992-ben a Kodály Zoltán Gimnázium keretén belül indulhatott el egy református osztály. A „Pécsi Refi” gyökereit jelentő megnyitott kapuk egy kislétszámú osztályt, egy állami gimnázium keresztyén tagozatát jelentették. Azóta jelentős infrastruktúra-fejlesztéssel, a gimnáziumi képzést követően általános iskolai, majd óvodai csoportok is indulhattak, jelenleg három településen mintegy 1200 diákkal, az óvodától az általános iskola és a középiskola tagintézményein keresztül, majd 1996-tól internátussal is kiegészülve teljesíti küldetését, immár „a történelmi református kollégiumi struktúra hagyományos alapfeltételeit” teljesítve. Az intézmény az azóta eltelt évek során „a hagyományos református keresztyén nevelés erős bástyája lett. … hatása az egész országra kisugárzott és kisugárzik”. Írásunkban a Pécsi Református Kollégium ezen példaadó küldetésének kibontakoztatását tekintjük át abból a szempontból, hogy hogyan valósul meg a tehetséggondozás ebben a különlegesen összetett intézményrendszerben. Forrásként az intézmény évkönyveit elemezzük a témához kapcsolódó bejegyzések, írások tartalomelemzésével, hiszen ezek által kiváló megvilágítást kapunk az oktatónevelő munka értékeiről, pedagógiai üzeneteiről, célkitűzésekről és megvalósításuk lépcsőfokairól, valamint azok hátterében a személyes példák és gondolatok megerősítő értékeiről. A Pécsi Református Kollégium évkönyvei 1992 óta követik nyomon és összegzik az intézmény eredményeit, szellemiségét és gyarapodásának főbb állomásait: az 1992–2002 közötti első kiadás 10 év eredményeit ölelte fel, majd négyévenkénti kiadásban.

No abstract

A Debreceni Református Kollégium szerepe évszázadokon keresztül kiemelkedő volt a diákjai képességeinek kibontakoztatásában, a minőségi képzés kiváló eredményességhez segítette tanulmányaikat. A tanórán kívüli, önképzőköri tevékenységek szinte egyidősek az intézménnyel, azonban az Entwurf és az államosítás közötti időszakban sajátos fejlődéstörténete is volt mindennek. Kutatásunk során az intézményben kibontakozó széleskörű önképzőköri tevékenységeket tekintjük át 1850 és 1950 közötti időszakra vonatkozóan, mivel a nyolcosztályos gimnázium bevezetése, valamint további tanügyi változások sokrétű kibontakozást is jelentettek mindebben. A diákok az érdeklődési területük mentén olyan közösségnek lehettek tagjai, amely egyszerre jelentett ismeretekben való gyarapodást, valamint értelmező-, feldolgozó- és problémamegoldó készségben megmutatkozó fejlődést, inspiráló, elmélyülésre és alkotásra lehetőséget biztosító légkört. Mindez természetesen az egyéni kibontakozásuk támogatásán túl a kollégiumi közösség összetartását is gazdagította, kitartásuk eredményeként pedig további felelősségteljes helytállásukat tette lehetővé. Összességében a tehetséggondozásnak kiváló példái mutatkoztak meg a 19–20. században, s a módszertani tanulságokon túl olyan további területeken is kifejtették hatásukat, mint a könyvtári állomány és gyűjtemények bővítései, versenyek és más szereplések, megmutatkozások lehetőségei, valamint a közösségépítés hitéleti és további segítő vonatkozásainak mélyülése. Kutatásunk elsődleges forrásai az érintett időszakban a gimnáziumi értesítőkben megjelent önképzőköri beszámolók, szabályzat, s illeszkedő feldolgozások, összegzések. A kutatást a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karának Hitéleti képzések és a tehetséggondozás fejlesztése című pályázata támogatja.